Létezik a lelkiismeret furdalás-mentes pihenés fogalma?!

2019.07.14

Anyaként nem hittem benne. Vállalkozóként pláne nem. De volt olyan ismerősöm, aki hírből hallott már olyanról, aki találkozott ilyen emberrel... És képzeljétek: a héten ÉN voltam ez az ember!

De kezdem az elején, hogy kerek legyen a történet.  

Az idő olyan végtelennek és elfogyhatatlannak tűnt még a húszas éveimben. Jöttem, mentem, nem foglalkoztam a múlásával. Aztán megszületett a kislányom és rájöttem, hogy nincs időm. Gyakorlatilag semmire sem. Terv nélkül nulla az esély a túlélésre. Így születtek az első, kezdetleges terveim. Jobbára a mit főzzek a héten, ehhez mit kell beszerezni és a melyik házi munka a sürgetőbb tér-idő kontinuumban mozogtam.

Majd jött az iskola, ami felemésztette a napjaim utolsó nyugodt pár óráját: az éjszakáimat. Egy szép napon elfogyott minden lendületem és lelkesedésem. Csak ültem hulla fáradtan és azt kérdezgettem magamtól: miért is vágtam bele? Mert az biztos, hogy nem azért, ahogy most érzem magam! Kiégett munkavállaló robot-módban bármit végrehajt. De egy kreatív szakmában, ahol senki sem mondja meg, hogy mit kell csinálni, mert nincs főnököd? Ott muszáj egyensúlyban maradni. Legalábbis erre kellett rájöjjek az elmúlt néhány évben.

Tudtam, hogy több energiára lesz szükségem, amit jobban kell majd beosztanom. 

- Rendszeresen futni és jógázni kezdtem. 

- Megfigyeltem, hogy a nap melyik szakában vagyok a leghatékonyabb, a kényes feladatokat oda csoportosítottam. 

- Tudatosan elkezdtem előre megtervezni a barátaimmal közös programokat (szégyen, nem szégyen, akár egy hónappal is).

- Odafigyelek, hogy mit eszem és mennyit iszom.

- És a legfontosabb, amiért belefogtam ennek a bejegyzésnek  megírásába: tudatosan megtervezett "anya-napjaink" voltak a héten, ami annyit jelent, hogy közös programokat, kirándulásokat szerveztünk a kislányommal.

Tudom én is, hogy van még hova fejlődnöm, például még arra nem sikerült időt szakítanom, hogy a mozgáson kívül "lelkiismeret-furdalás mentes pihenőket" adjak magamnak, de dolgozom rajta. Egyelőre nagyon boldog vagyok az eddigi eredményeimmel és azzal, hogy meg tudtam állni, hogy ne dolgozzak a pihenő napok alatt. Van annak hátránya is, ha az ember nagyon szereti, amit csinál: nehéz meghúzni a határt a munka és a magánélet között. A lényeg, hogy tudom, hol kell fejlődnöm. Már ez is valami, nem?! ;)