Hogyan találtam meg a küldetésem?

2019.07.14

Soha, senki sem kérdezte meg tőlem, amíg "csak" közgazdász voltam, hogy miért lettem az. Pedig ez egy nagy kérdés lehetett volna, mert nagyjából azt sem tudtam, mi fán terem a közgazdaságtan, mielőtt jelentkeztem a suliba. Számomra nagyon meglepő, de ha ma bemutatkozom valakinek és elmondom, hogy lakberendező vagyok, egyből megkérdezi, hogy "de jó, és ez hogy jött"?! 

Azt hiszem, mindenki érzi a különbséget. Közgazdászból ma már rengeteg van. Lakberendezőből valamennyivel kevesebb. 

Amíg a lakberendező képzésre jártam, volt egy rövidített és egy kifejtősebb válaszom is a kérdésre, amit igény szerint váltogattam.

Rövid: Mindig is érdekelt a lakberendezés és úgy éreztem, hogy itt az ideje egy saját vállalkozásnak.

A hosszabb verziót megtalálod a "Főoldalon". :)


Aztán elérkezett a nagy pillanat, minden a tervek szerint haladt. Befejeztem az iskolát, imádtam a szakmát, megvettem a gépet és a programot, elindítottam a vállalkozásomat, rám találtak az első feladatok. Én pedig megijedtem. Minden úgy halad, ahogy elterveztem. Ez tényleg velem történik? Majd az következett, ami ilyenkor a legjellemzőbb: halogatni kezdtem. 

Szerencsére időben eszméltem és egy barátnőmnek hála, megtaláltam az üzleti mentoromat, Csabát. Az első feladataim egyike volt, hogy keressem meg és hirdessem ki a "miértjeimet": találjam meg a küldetésemet és azt osszam meg másokkal is!

Könnyűnek tűnt a kérdés, mégsem lett meg elsőre a válasz. A titok egyszerű: nem szabad feladni és egyszer összeáll minden. 

Küldetésem támogatást és eszközöket adni az önkifejezés megéléséhez. 

 Hogyan? A lakberendezésen keresztül. 

Hiszek abban, hogy az otthonunk, önmagunk visszatükröződése. Szóval most végre azt érzem, hogy megtaláltam a küldetésemet, amiért érdemes reggel kikelni az ágyból (már ha az imádott kislányom épp elfelejtene kiabálni a reggeli kakaójáért... :) ). Alig várom, hogy minél több mindenkinek tudjak segíteni abban, hogy viszontlássa önmagát az otthonában és elnyújtózhasson egy kényelmes kanapén, vagy fotelban... tudjátok, azzal a boldog mosollyal: végre itthon vagyok!