5 dolog, amit saját káromon tanultam meg a bútorfestésről

2018.06.20

1.) Ha jobban utánaolvasok és előkészülök, talán nem kellett volna ezerszer visszamennem a boltokba...

Ó, hát igen. Amikor megszáll az ihlet, azonnal ki kell próbálnom, el kell készítenem, hajt az alkotóvágy. A festés, pláne a bútorfestés teljesen vak folt volt számomra, ellenben mindig is ki szerettem volna próbálni. Onnan indult a nehézség, hogy először télen villant be, hogy meg akarok menteni egy régi szekrénykét, amikor is tartósan és nagyon mínuszban volt a hőfok, nekem pedig egy fűtetlen garázs állt a rendelkezésemre. Tudom, hogy sokan festenek a lakásban, házban, és őszintén tisztelem is őket mindezért, de nekem nem volt kedvem mindent áthúzogatni, letakargatni és elmagyarázni a kétéves lelkes festőtársamnak, hogy ehhez most miért lenne jó, ha nem nyúlna hozzá... Így a szekrényem a garázsban várta, hogy végre kitavaszodjon, én pedig startra készen, hogy végre nekiugorhassak. Persze fogalmam sem volt, hogy mivel fogom lefesteni (ecset, henger, sprayről akkor még hírből sem hallottam), hogy utána mit csinálok majd az ecsettel és egyáltalán honnan lesz kesztyűm, maszkoló szalagom, meg legfőképp: festékem. 

A megvalósítás legnagyobb ellensége a halogatás alapon fogtam magam, körülnéztem édesapám felszerelései között (döbbenet, hogy mennyi mindene van... szerencsémre) és ami kb. hasznosnak tűnt, azokat előzsűrizésre összeszedtem. Anyukám-apukám apró elnéző mosollyal (nem a bajszuk) az orruk alatt hagyták, hogy próbálkozzak, majd megkaptam minden lelkes kezdő kedvenc oldalba suhintását: "én tudtam, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mint ahogy azt te gondoltad"... Khm... Hát, igen.  Ha már a szüleimnél tartunk, akkor hadd idézzem apukám örök klasszikusát: "Innen szép nyerni."



Ajánlom nektek Varga Judit (www.juditu.hu), Juditu, Dekor. Álom. című könyvét, amiben klasszul összefoglalja már az első lapokon (nem csak a festés kapcsán) az alapvető eszközigényeket, mint például: 



-takarófólia, festő kesztyű, régi rongyok, régi tál, amibe a festékes ecsetet tehetjük,

-csiszológép, csiszolópapír

-maszkolószalag,

-különböző méretű ecsetek, festőhengerek,

-por- és zsírmentesítő, oldószer (pl. lakkbenzin)

-fakitt, spakli, csavarhúzó

-festék (pl. zománcfesték, sprayfesték, lazúrok)

-stencil, új fogantyúk, wax

2. Az alapozó és a festék legyen kompatibilis

És igen... Nekem sikerült olyan festéket választanom, ami aztán leoldotta az alapozót. Igen, idegösszeroppantam. De aztán gyorsan visszatöröltem, amit sikeresen leoldottam, vártam, hogy újra megszáradjon, újra lealapoztam a korábban leoldott részeken és csak utána ugrottam neki egy másik festékkel (erősen imádkozva, hogy ezzel ne forduljon elő ugyanaz a probléma). Egyébként a festékboltban kértem én tanácsot... a baj az volt, hogy kaptam is... ott ajánlották ezt a típusú festéket. No sebaj. Az alapozóm olaj-ftalát bázisú alapozó festék volt (akármit jelentsen is ez), ehhez sikerült társítanom szaksegítséggel egy "alapozó és zománc egyben fémre, fára" elnevezésű zománc festéket. Végül festéksprayvel fejeztem be a műveletet. Egyébként létezik olyan zománc festék, hogy "olaj-ftalát alapú zománc fára és fémre". Gondolom ezzel kellett volna házasítani az alapozómat. Majd legközelebb már okosabb leszek. 

Ha már a festékeknél tartunk, akkor jó (lett volna) tudni, hogy létezik vizes és oldószeres festék. Nem húznám hosszan: a környezettudatosabb verzió a vizes.  


3. Ha nem vagyunk ügyesek barkácsolásban, inkább ne válasszunk hibás bútort

Valójában van egy futó projektem, ami részben e miatt áll és várakozik a sorára már hetek (khm.. hónapok) óta. Hiányzik egy lába. Piff... Eddig szerencsém volt, mert apukámra, ha ráakaszkodtam és nem hagytam élni, akkor szívesen ( :) ) segített az ügyes-bajos barkács-fiaskóimban, de most azt hiszem, ennél többre lesz szükség (lehet, be kell vessem az unoka-aduászt... :D :D). 

Minden kezdő festőnek jó szívvel ajánlom Krivarics Ditta, Régiből újat, Bútorfelújítás mindenkinek című könyvét (www.otthonkommando.hu). Külön fejezetet szentel annak, hogy alaposan gondoljuk át, milyen bútort választunk, mert aránytalanul sok melónk lehet vele, illetve előfordulhat, hogy a lélekemelő önmegvalósításunk könnyed ideg összeroppanásba fordul hirtelen... :)

Azon túl egyébként, hogy a bútoromnak hiányzik a lába, még abba is belefutottam, hogy a lelkes előző tulajdonosai legalább négy különböző színnel festették már át, így hetekig csak a festéket oldottam, kapartam, csiszoltam róla... De legyünk igazságosak: valószínűleg ez védte meg a szú bogaraktól és egyéb kártevőktől is.

4. Milyen szín passzol?

Itt most nem arra gondolok, hogy lefestettem valamit és borzalmas lett a színe, hanem inkább azokra az alkotói válságos hetekre, mire megszültem, hogy merjem-e lefesteni adott színre, vagy sem. (Olyan ez, mint amikor az ember varrni szeretne, de nem mer belevágni az anyagba.) Ehhez sok segítséget nyújt a "Fess'n velem!" Facebook csoport, ahol első sorban Lignocolor festéket használnak, de csodás képanyag gyűlt össze és könnyebben el tudjuk dönteni, hogy melyik szín hogyan fog majd "állni" a bútorunknak. Egyébként rengeteg tapasztalt (és kevésbé tapasztalt) bútorfestő van az oldalon, akik szívesen segítenek a lelkes kezdőknek, klassz, támogató kis közösség, érdemes csatlakozni közéjük. Én kezdőként még a színpróba híve vagyok.

5. Türelem, türelem, türelem...

A festés egy hosszú folyamat. Érlelődnie kell. Időt kell adni magunknak és a bútornak, hogy kapcsolódni tudjunk és helyes döntéseket hozzunk vele kapcsolatban. Számoljunk azzal, hogy az előkészületek, a csiszolás (ha szükséges), az alapanyagok, eszközök beszerzése, a szín kiválasztása, a bútor szétszerelése, szerelvények leszerelése, visszaszerelése, a száradás, mind-mind idő. Csak akkor álljunk neki, ha ezeket elfogadtuk.

A bútorfelújítás akkor lesz pihentető alkotó tevékenység, ha sikeresen ráhangolódtunk és előkészültünk. Akkor viszont számolni kell vele, hogy nem lehet egynél megállni...

Jó munkát és kikapcsolódást kívánok Nektek! :)